Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BLOG

fb_img_1645766905328.jpgLèpèseim, buktatóim♥️!

 

Sok ember küzd azzal, hogy rátaláljon saját magára, ami egy természetes folyamat. Eleinte nem is tudja, hogy mit keres. Azt érzi, hogy valami nincs rendben. Lehet csak annyit érez, hogy mást keres. 

Vannak természetesen olyan emberek is, akik elfogadják az életüket, érzik, tudják, hogy lehetne jobb, de nem tesznek semmit, reggel felkelnek, teszik a dolgukat, nem vágynak sokra, aztán eljön az este. Ez is rendben van, hiszen ők ilyenek.

Vannak azok az emberek, akik érzik, tudják, és keresik a megoldást, a lehetőségeket, tenni akarnak valamit, hogy jobb legyen.

Én ezek közé az emberek közé tartozom. Persze eleinte én is csak elvoltam, néha elmerültem a "semmi nem jó" érzésében, de elvoltam, vártam a csodát. Teltek az évek, felismertem, hogy ha változást szeretnék, nekem kell tennem érte. Egyre tudatosabb lettem. Elkezdtem keresgélni, kutakodni, nyitni. Az élet mindig oda tett valakit mellém, aki valóban az éppen aktuális minőségemben, helyzetemben volt jelen, és tudott egyet rajtam "lendíteni", hogy na nosza, ha már eddig eljutottál, menj tovább. Jöttek a könyvek, az új ismeretségek, kapcsolatok, barátok, és micsoda véletlen, pont úgy, és akkor, ahogy számomra befogadható volt, ami mindenhogyan kifizethető, kifizetődő volt laugh.

Éreztem, hogy egyre többet szeretnék tudni, több mindent  szeretnék látni, érezni. Siettem, jobban mondva siettem volna, mert hiába, aminek nincs itt az ideje, az nem fog megtörténni. 

Néha tiszta ideges lettem, mert azt éreztem egy helyben toporgok. Minél inkább ideges voltam, annál jobban lelassítottak. Mit nekem, gondoltam, majd én megoldom, akkor is. Na az ilyen helyzetekben mindig letérdeltettek, vagy fenékre ültettek, ha kellett, elvettek tőlem ezt, azt, megnehezítették a dolgomat, hogy akkor csináld egyedül. Elfelejtettem, hogy nem kell egyedül csinálnomblush. Elfelejtettem, hogy vannak segítőim, velem vannak az égiek is, nem kell kemény fejjel törnöm a falat. Szóval lelassítottak. Eleinte nem tudtam várni. Meg van az az érzés, amikor mennél, de nem lehet, vársz, mert muszáj, de igazából nem figyelsz, nem csinálsz mást, mint dühből indulnál. Na ez pont nem a várás. Ilyenkor kegyetlen hosszúnak tűnt az idő. 

Innen, onnan kaptam a jeleket, mire végre felismertem, hogy feleslegesen kínlódom. Egyszer mindenki elfárad. Egy ilyen alkalommal, biztosan nagyon kilehettem már, egyszer csak megmozdult valami. Először észre sem vettem, annyira fejben voltam. Hahó, szinte ordított a változás, mire észre vettem, közben elment még idő is, mert én valahogyan másképp képzeltem el azt amit akartam..... Elkezdtem figyelni. Már eléggé ki voltam ahhoz, hogy megtanuljam, mire és hogyan figyeljek, és mennyire és hogyan legyek a jelenben. 

 

Van, hogy hosszú az út. Van, hogy nehéz is. Bár, lehet nem is nehéz, csak mi tesszük magunknak azzá, a küzdéseinkkel. Mennyi embert hibáztattam, te jó égblush. Mindig találtam valakit, akin elverhettem a port. Semmi nem változott abban az időben. Kaptam leckéket, egészen addig, amíg meg nem értettem, hogy csakis én teszem magammal ami van. A körülményeimet magamnak csináltam. 

Nem mindig könnyű elfogadni helyzeteket, szituációkat, valamit, amiről azt hitted a tiéd lehet, és kiderül, hogy nem. Küzdhetsz egy darabig, aztán vagy feladod,vagy a szenvedést választod. Egy idő után rájöttem, hogy amim van, abból kell a legtöbbet kihoznom magamért. Tudtam, hogy a sok kínlódás, szenvedés, vagy nevezzük bárminek, amit leműveltem, amit működtettem, előbb utóbb majd ad valamit. A dráma szeretete éltetett. Imádtam szenvedniblush. Ezt be kell vallani, Mostanra rengeteget profitáltam belőle a saját életemben. Nagyon sokat adott ahhoz, hogy megismerjem magam, és most még többet ad, hogy a hozzám forduló embereknek 1000%-kal többet tudjak adni.

 

Mindenkinek más a feladata, más miatt jött, más az életútja. Hiszem, hogy mindenki rá tud lelni, ha nem misztifikálja túl, mert a mai világban ez is megesik. Mindenkit ahol szorít a cipő, ott kell kicsit igazítani. Lehet nem a világot fogod megváltani. Lehet a büdös életben nem leszel gazdag, nem lesznek yachtjaid, viszont megtanulod a lemondást, az elengedést. Lehet nem akarsz semmit, aztán mégis mindened meglesz, mert az a feladatot. Lehet mindened megvan, majd mindent elveszítesz, mert éppen ez a feladatod. Trükkös dolgokkal jöttünk, de mi jöttünk, mi választottuk, mi akartuk. Néha nem könnyű, ez igaz. Viszont benne vagyunk wink. Valahogy ki kell töltenünk az időt. Ki ne szeretné jól érezni magát? Viszont senki nem fog minket állandóan szórakoztatni, hogy jó kedvünk legyen, ha csak nem bérelünk erre fel valakit. A kérdés az, hogy hogyan és miket tudunk megtenni magunkért, hogy minden nekünk kedvezzenblush?

Néha csak egy picit figyelj jobban magadra, és meg fogod tudni a válaszaidatblush.

Az élet valóban nem habos torta, de mi van ha nem is habosnak, hanem dobosnak, mézesnek vagy marcipánosnak kell lennie?

 

Szeretettel

Edit

 

 

 

Cikkek

Amikor legyőzöd a félelmedet

2022.02.27

d0773ac6-7ea4-4902-8c4d-1c7697c82fd5.jpgMIKOR LEGYŐZÖD A FÉLELMEIDET, KINYÍLIK AVILÁG

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: BLOG | Hozzászólások: 0