Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megengedem magamnak, hogy tomboljak

2015-national-geographic-travel-photo-contest-winners.jpgSok minden fel tud bennünk gyűlni, nem is vagyunk néha tisztában azzal, hogy mennyi rejtett agresszió, düh van bennünk elraktározva egy sötét, de biztos helyen. Nem akarunk vele foglalkozni, jók akarunk lenni, nem akarjuk, hogy erőtlennek látszunk, hogy lássák rajtunk, hogy fáj, hogy bizonytalanok vagyunk, hogy kétségbe vagyunk esve. 

FELVESSZÜK AZ ÁLARCOT, MERT NEM LÁTHATJA SENKI, HOGY MIT ÉRZÜNK. KEMÉNYEK VAGYUNK, MERT EZT VÁRJÁK TŐLÜNK.

 

MEDDIG BÍROD MÉG?

MI AZ AMIT VALÓJÁBAN ÉRZEL?

MILYEN FÉLELMEID VANNAK, AMIKKEL NEM AKARSZ SZEMBESÜLNI?

 

A bennünk felhalmozódott feszültség rakódik, rakódik, és már, már robbanásra kész. Egy darabig még tudjuk kordinálni, de ez a kordináció mennyire jön természetesen, vagy erőből? Addig amíg uralni akarod az érzéseidet , addig nem vagy ura nekik. Csinálni akarod, erőt fejtesz ki, mindenhogyan próbálkozol, ezáltal méginkább dühös leszel és feszült, mert egyre inkább kínosan figyelsz arra, hogy senki ne lásson meg semmit. Tartanod kell magad, erősnek kell lenned, mert tőled ezt várják el. 

NÉHA KI KELL ENGEDNED A DÜHÖDET!

HOGYAN? A LEGJOBBAN TE TUDOD. MI AZ AMI NEKED MEGKÖNNYEBBÜLÉS?

Várjuk a változást, és mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig. Ez igaz mindarra, ami miatt kiborulunk, ami fájdalmat okoz, ami miatt bizonytalanok vagyunk. 

 

Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy más legyen?

Milyen árnyékot tudsz átlépni ami akadályoz?

Mit hittél el magadról, ami megakadályoz abban, hogy jobb legyen?

Figyeld magad, hogy mi az a pont, amikor kezdődik a feszültség. Hol van az a pont, amikor már szorul a hurok? 

Fel kell ismernünk a játszmáinkat, azokat is, amiket csak magunkkal játszunk. Fel kell ismernünk, hogy bármit is hiszünk magunkról, az hazugság. Hiszen nem vagyunk azok, akikkel azonosulunk. Több vagy, mint egy test. A feszültség forrása mindig az, hogy itt akarjuk megoldani a dolgainkat, mi akarjuk megoldani, és nem hagyjuk, egy magasabb szférának a segítséget, azt, hogy minden úgy rendeződjön ahogy kell. Mi itt lent ezen a síkon, csak úgy tudjuk a dolgainkat intézni, ahogy és amilyen rezgési tartományban vagyunk. Ki kell engedni az érzéseinket, máshogy fogalmazva, át kell engedni magunkon és ennyi. Nem beleragadni, csak engedni, hogy megtapasztaljuk, hogy jelen legyen, és ráállni a hullámra, vele együtt menni, fel, a kitörés pontig, majd hagyni csitulni a vihart, a bennünk tomboló szelet. 

Tombolni lehet csendben is. Tombolás jelentheti a felismerést, megismerést, tapasztalást. Megengedem magamnak a tapasztalást, ami azzal jár, hogy igen, néha fáj, néha félelmetes, néha kilátástalan. Minden egy pillanat. Minden megélés egy pillanat. 

Egy pillanat! Nem több és nem is kevesebb! 

MINDEN EGY PILLANAT!

A TOMBOLÁS LEHET EGY PILLANAT!

A KIÁLTÁS LEHET EGY PILLANAT!

A FÁJDALOM LEHET EGY PILLANAT!

ENGEDD MEG MAGADNAK!

EGY PILLANAT, S UTÁNA MÁR ELHALAD! NE TARTSD BENNE TOVÁBB MAGAD! 

2015-national-geographic-travel-photo-contest-winners.jpgAkkor tudod legyőzni a benned tomboló viharokat, ha a viharral együtt haladsz. Nem szembemész vele, hanem megadod magad, s akkor meglátod a tombolásod is elmarad.

 

Veres Edit

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2021 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 98522
30 nap: 3712
24 óra: 110