Miért ezt?

A válasz egyszerű.  Mert nincs más járható út számomra.
Mindig azt éreztem, hogy kilógok a sorból. Valahogy soha nem éreztem azt, bárhol voltam is, hogy könnyű a beilleszkedés. Sokan mondják nekem azt, hogy mennyire közvetlen vagyok, milyen jó a humorom, és milyen kedves vagyok, mégis azt éreztem, hogy nem tartozom száz százalékig sehova. Mint egy puzzle utolsó darabja, amit rossz dobozba tettek. Tudtam, hogy sokáig nem tudok és nem is akarok megfelelni másoknak, mert kimerítő, és rossz érzés volt, hogy csodabogárnak gondolnak. Egy idő után zavart, hogy nem vesznek komolyan, legyintenek arra amit mondok. Rájöttem, hogy senkivel sincs semmi baj, csak nem ott vagyok ahol lennem kéne. Nem értettem, hogy nem értenek. Aztán magamat választottam úgy, hogy lesz ami lesz, én akkor is kiállok magamért, azért amit gondolok, és azért amiben hiszek, amit képviselek. 

Sokszor írnak nekem privát üzenetet, emailt, amiben leírják, hogy mennyire tisztelik amit csinálok, és milyen hálásak nekem, hogy a posztjaim Facebookon mennyi segítséget adnak a mindennapi életükhez, és amióta követnek, milyen jó irányba változott az életük.

Vannak akik gratulálnak a tanulmányaimhoz, és mennyire csodás,hogy reinkarnációs terapeutának tanulok, és csinálok előző életes utaztatást is. 

A segítő útja hálás út, és áldottnak tartom magam, hogy ezt járhatom, és magamnak is hálás vagyok, hogy beleálltam. Elfogadtam, hogy vannak akik ezt az utat nem tartják sokra, és hókuszpókusznak tartják. 

Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy nincs más út csak a tudatosság, a felébredés, önMAGukra ébredés. Felismerik majd, hogy az élet nem az, hogy mókuskerékbe ragadsz, és maga alá gyűr a mindennapi hajsza. Ha csak a földi javakért élsz, akkor a lelked még alszik. Ha nem érzed, hogy mi az a szeretet, ha nem kezded el tudatosan élni az életed, növelni, észrevenni az értékeidet, akkor még alszol, és nagyon sokszor rosszat álmodsz.

A nyugalmad, a békéd mindennél fontosabb.  Az, amikor az ember felismeri az útját, ráébred önValójára, akkor még a nehézségeket az akadályokat is máshogy látja. 

Mióta az életemet úgy élem ahogy élem, hogy vállaltam azt, hogy kinevetnek, azt, hogy sebezhetővé váltam azzal, hogy megmutattam ki vagyok, az életem sokkal jobb lett.

Vannak akik azt kérdezik, hogy meg lehet ebből élni? Van rá igény? Azok még mindig tévúton járnak, és nem látják, nem értik a lényeget. 
Van-e rá igény? Most még jobban, mint eddig bármikor. Az emberiség emelkedik, és a lélek tudja, érzi, hogy mire van szüksége. 

Nem kell szégyelni azt, amikor a lélek többre vágyik. Nem kell titokban fejlődni, és titokban segítséget kérni. Ha én ezt tettem volna, akkor nem tudnék ennyi embernek segíteni, amit szívem teljes szeretetével teszek.

Nem vagyok álszent, és nem is szeretem az álszent embereket. A nyíltságot szeretem. Értéket adok, értékes vagyok, az értéket. a hitet, a szeretetet képviselem. Aki ezt nem látja, azzal nincs dolgom. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy számára mi és ki az érték.

Az én utam az, hogy világítsak, hogy fényt és utat mutassak azoknak akik keresik az útjukat. Az életemből merített tapasztalatok által, meg tudom mutatni hogyan lehet felállni még a leglehetetlenebb helyzetekből is.

Mindennek van ára, de minden megéri az árát. Valamilyen formában minden kiegyenlítődik. Aminek nagy ára van, az a legnagyobb tapasztalat, a legnagyobb érték, ami kifizetődik.

Nem tudnék már más úton járni, és nem is szeretnék. Megyek ezen az úton tovább. Azért születtem, hogy segítsek. Azért kaptam a képességeimet, hogy segítsek vele. 
Áldott az út amin járok, mégha néha göröngyös, nehéz is. Viszont célirányos, és nyíl egyenes. A felülete néha csúszós, de megállom rajta a helyem. 
 

Neked is azt kívánom, hogy találd meg az utad. Akkor is ha nehéznek tűnik, akkor is ha kitartást követel. Egy biztos, ha rálelsz, békés és nyugodt leszel, a fejlődésed nem marad el. 

Szeretettel

Veres Edit