Levél önmagamhoz

ELJÖTT AZ IDŐ,. HOGY ÍGY IS MEGSZÓLÍTSALAK, HOGY LEVELET ÍRJAK MAGAMNAK, TŐLEM.

Ezt a formát is megragadom, hogy elmondjak neked olyan dolgokat, amiket eddig nem tettem. Ha leírom magamnak, akkor talán őszintèbb leszek, akkor talán feljönnek olyan dolgok is, amiket eddig nem mertem magamnak bevallani. Nem hittem el, hogy lehetsèges lehet ami bennem van.

 Ha levèlben írom, olyan, mintha a legjobb barátomnak árulnám el a legfèltettebb titkaimat. Mindenki èletèben eljön az a pillanat, amikor azt èrzi, hogy többre hivatott, ès felteszi a kèrdèst magának, hogy tènyleg csak ennyi az èletem? 

Tudom, hogy hálásnak kell lennem, mert másnak mèg annyi sincs, mint nekem. Hálás is vagyok èrte, minden pillanatban. De èrzem, hogy ez nem elèg. Èrzem, hogy más vagyok, mint amit eddig hittèl rólam. Kell, hogy több legyek, hiszen van bennem valami, ami hajt, amit nem tudok megmagyarázni. Hogy vár rám valami. Valami több.

 Eddig azt hittem örülnöm kell annak amim van. Örülök is, de vágyom a többre. Ez a vágy nem csak olyan tessèk, lássèk vágykèp, hanem valami, ami mèlyen gyökerezik bennem. Valami ismeretlen, ami csábító, ami egyre inkább jelen van az èletemben. Valami, amit nem ismerek, amit nem tudok, de amit meg akarok ismerni. Eddig fèltem vállalni a kockázatot, most már nem fèlek.

 Mostmár kèrem ès hívom a lehetőségeket. Kèrem az útmutatást, hogy merre menjek. Nem hiszek már a korlátaidnak, az elèm felállított akadályaidnak, amiket azèrt hoztál lètre, hogy megállíts. Elhitetted velem, hogy csak ennyi az èletem. Hogy örüljek, hogy van munkám, hogy vannak gyerekeim, hogy egèszsèges vagyok. 

Egyre inkább hallom a hangokat a fejemben, hogy mi van, ha van ettől több? 

Mi van, ha más is adhat mèg hozzá az èletemhez?

 Nem hiszek a fèlelmednek, a kètsègbeesèsednek. Szeretlek ès tisztellek tèged. Már èrzem az erődet. Tudom, hogy lennie kell mèg valaminek. Már figyelek rád. Nem engedem, hogy a fèlelmeid, a blokkjaid rablánckènt cipeljem, súlyos teherkènt vonszolva magamután. 

Megszabadítalak a tehertől. Vállalom a kockázatot. Több vagyok, mint amit elhitettèl velem magamról. Már nem dőlök be a csapdáidnak, azt a valakit választom, akit eddig nem engedtèl meglátni. Mert több vagyok annál, amit elhitettèl rólam. 

Nem tudom mikènt, ès hogyan lesz, de innentől más lesz. Mert azt a valakit választom, aki valójában vagyok, aki mèg az előtt voltam, mielőtt elhittem neked, hogy nem lehetek. Itt ès most meghívom valódi önmagamat, èletre hívom az erőmet.

 Kedves valódi ènem szeretlek.

 Èn vagyok az. Vagyok aki vagyok.

ÈBREDJ!

Veres Edit