Az a baj... és a többiek

Mindig kávézom, mert szeretem a kávét, és a kávézás nekem énidő. Olyankor rendszerezem a gondolataimat, a konzultációimra készülök, vagy éppen már megtörtént konzultációval kapcsolatban jönnek fel gondolataim.

Life coachként egyéni konzultációkat, coachingokat is tartok, amiket ugyanannyira szeretek, mint a tarot, vagy bármi mást amivel foglalkozom.

Az elmúlt napokban többen kerestek fel szorongással, a munkájuk miatt, a magánéletük miatt, volt akinél a szorongás még pánikba is átfordult. Mindegy, hogy 16 éves fiú vagy 49 éves férfi, vagy 35 éves nő. Nemtől, kortól függetlenül.
Mivel nem vagyok orvos, nem tudom orvosi szemmel látni ezeket a helyzeteket, nem is tisztem és csak addig foglalkozom a kliensemmel ameddig kompetenciám van. 

Nagyon érdekes felismeréseim vannak az elmúlt évekből, vagy akár az elmúlt napokból is a klienseim szorongásaival kapcsolatban, vagy éppen a pánikkal kapcsolatban ami át tudja venni rajtuk a hatalmat.

Azt vettem észre, hogy kivétel nélkül szinte mindegyik kliensem aki szorongás miatt, vagy pánik miatt keres fel, a legtöbb mondatát úgy kezdi, hogy:
"Az a baj, hogy......." 

Belemegyek abba, hogy szerintük mi a baj, és mi válthatta ki az érzést, mikor kezdődött, tudja-e valamihez kötni? A válasz mindig az, hogy egyszerűen csak megtörténik, amikor nem is számít rá, amikor éppen azt érzi jól van. Tovább kérdezek, újabb válaszok, majd valahogy kikristályosodik az unalom érzése is. 

Mindig van egy kiváltó ok, ami mögött megbújik a félelem. A magánytól való félelem, az unalomtól való félelem, a túl sok tehertől való félelem, a felelősségtől való félelem, a haszontalanságtól való félelem, a haláltól való félelem, a kiégéstől való félelem. 

A szorongó, pánikoló ember probléma fókuszú a megoldásfókusz helyett. A megoldást hiába látja, vagy tudja, ott van az "Az a baj...".

A már pár sorral fentebb leírt félelmek miatt csak baj van, és meg is tudják indokolni.  Fontos rálátni arra, hogy nincs baj. A baj egy vélt probléma, amit megtámogatnak a hitrendszerek és a "bajra" fókuszálás.

Az elfojtott érzések, a gondolatok, a tehetetlenség érzése, a csalódasok, a fejben futtatott programok, az unalom, félelem, már kiindulási pontok. Ezek felismerése már lehet egy jó irány a szorongás és a pánik kilábalásából.

Sokan nem is tudják, hogy szoronganak, vagy pánikolnak, csak annyit vesznek észre, hogy időnként vannak rosszullétek, szédülések. A test mindig jelez. A test előre jelzi, hogy valami nem stimmel. Van akinél gyomorból indul az érzés. Van akinek a lábai kezdenek remegni. Fel kell ismerni ezeket a testi tüneteket, és vannak technikák amivel ezeket lehet irányítani mielőtt átveszi az irányítást. 

Át lehet formálni a gondolkodást, a beszédünket. Fel lehet ismerni a beszédből, hogy hogyan gondolkodik az ember. A test jelzéseiből már előre lehet tudni, hogy mi várható. Viszont addig amíg azt látja az ember, hogy baj van, és azt is kommunikálja, hogy az a baj, hogy.... addig nem áll készen a változásra. Amikor már a megoldást szeretné, akkor lehet eredményt elérni. Ameddig az én kompetenciám van, addig tudok segíteni. Szerencsére elmondhatom, hogy akik eddig megkerestek pánikkal vagy szorongással, mindenki száz százalékos változást ért el. Nem egyszeri alkalmak ezek a találkozások, bár volt aki egy konzultáció után már maga oldotta fel a szorongását. Ha úgy érzem, hogy nem tudok segíteni, akkor pszichológust ajánlok. 

Egy biztos, baj nincs. Megoldandó feladat van. Türelemre van szükség. Nem betegségnek kell definiálni. Ez egy állapot, ami megváltoztatható. A megoldásra fókuszálni. Az a baj kezdetű mondatoknak éppen ezért csak annyi ereje vagy létjogosultsága van, amennyit adnak neki. A gondolatokat lehet uralni, meg lehet változtatni. Ez időbe telik. A szorongás és a pánik sem egyik pillanatról a másikra alakul ki. A megszüntetéséhez is idő kell. 

Veres Edit