Önazonosnak lenni

Amikor nem vagy önmagad, nem mennek a dolgaid sem. 

Megàll az élet azt érezheted, hogy megrekedtél, és eluralkodhat rajtad a semmi nem az igazi érzése. 

Magam is voltam ilyen helyzetben. Én is àtmentem ezeken az érzéseken. Kerestem önmagam, tudtam, hogy az utam nem az, hogy irodàkban ülve papír munkàkat csinàljak. Sem az, hogy ügyfeleket szolgàljak ki egy pénzintézetben, és az sem, hogy életem végéig műkörmöket készítsek. Mindegyiket szerettem addig, amíg hozzàm tettek, felkészítettek, hiszen az utamon vittek, az utamra segítettek. 

Előkapuk voltak a segítői útra, ahhoz aki lettem. 

Szeretem, tisztelem az embereket, kivéve akik nem tudjàk hol a hatàr, hol vannak a keretek. 

Ma màr megàllítok, leàllítok mindenkit aki àtlépi a hatàrokat, nem tartja tiszteletben a kereteket. 

A minap egy idős nőnél húztam meg a hatàrt, aki azt gondolta ismerjük egymàst és joga van turkàlni a magànéletemben. 

👉 Ismerős neked az a típus aki azzal kezdi, hogy 

🙆Jaaaaj, nem is tudtam, hogy...... (és màr csàmcsogna, kérdezősködne) 

Azonnal rövidre zàrtam a beszélgetést, mert éreztem a tolakodó, nyomuló energiàt. 

Nem mentem bele a "beszélgetésbe", ami csupàn csak a kivàncsisàgàt elégítette volna ki. Köszöntem neki, és ott hagytam. Miért nem arra volt kivàncsi, hogy segíhet-e valamit 😊? Annyira nem érdekeltem őt😊. 

Pàr nap múlva összefutottunk, köszöntem neki, mivel a tisztelet azt kivànja, így neveltek, amúgy is, ilyen vagyok. Na, abban a pillanatban voltam minden bunkó, hogy ő nincs ahhoz hozzàszokva, hogy neki hàtat fordítanak és ott hagyjàk. Kicsi korom óta ismer. (Halkan jegyzem meg, semmit nem tud rólam, a szüleimet ismerte, vagy csak azt hiszi, hogy ismerte). Na én ezekbe màr nem megyek bele. Mondtam neki, hogy mindegy is mit hisz, mit gondol, minek titulàl. Az én életembe ne turkàljon, annyira nem érdekes, majd megint köszöntem neki, ő pedig puffogva, lebunkózva ott hagyott, sőt, még búcsúzóul hozzàtette, hogy kimutattam a fogam fehérjét. 

Ennek én nagyon örültem, hàlàs voltam, hogy így alakult. 

🕵️Miért? 

💡Mert vàllaltam amit gondolok. 

💡Önazonos voltam, tartottam a hatàraimat.

💡Nem érdekelt, hogy  mit gondolt rólam. 

💡Szabadnak éreztem magam, mert tudtam, hogy megtehetem, hogy nem vàlaszolok, hiszen nem tesz semmit hozzà az életemhez. 

🍀Amikor önazonos vagy, felvàllalsz mindent aki és ami vagy. 

🍀Amikor önazonos vagy, megtalàlnak az ajàndékok, észreveszed az univerzum ajàndékait. 

🕵️Mik ezek az ajàndékok? 

👉 Szabadsàg

👉 Felszabadulàs

👉 Őszinteség

👉 Nyugalom

👉 Béke

👉 Hàla

🚀 Nem mindig egyszerű a szituàció amibe kerülsz, ha önmagad adod, de mire odakerülsz, lesz önbizalmad, önértékelésed és kicsit sem fog érdekelni, hogy ki mit fog szólni.... 

Ha egyedül nem tudod hogyan indulj el az utadon, keress bàtran. 

Veres Edit