Én életem...

Most élsz, most élj, most szeress....

Én életem, én szerelmem


A magány felőröli az embert, ha nincs kezelve, ha nem önként választott.

Sokan magányosnak érzik magukat, nem is veszik észre mennyire nem azok. A magány és a társtalanság két különböző dolog. Nem árt néha ránézni az állapotra amiben vagyunk, mert előfordul, hogy megszokásból, beidegződésből mi saját magunk különítjük el magunkat másoktól a nézőpontjaink, szokásaink miatt.

Fontos lenne letisztázni magunkban, hogy mit is jelent a magányosság számunkra.

Szeretnénk valakihez tartozni, szeretnénk társat, sokszor túlságosan is, ezért el tud uralkodni rajtunk az az érzés, hogy egyedül vagyunk, bele tudjuk pörgetni magunkat a magány sötét bugyrába. Ha vagyunk annyira szerencsések, akkor megállunk ezen a szinten, és sírdogálunk, sopánkodunk. Ha nincs szerencsénk, akkor egészen súlyos betegségeket, traumákat, depressziót, hangulatingadozásokat tudunk magunknak teremteni.

Mi a megoldás olyan helyzetben, amikor egyedül érezzük magunkat? Amikor társra vágyunk? Amikor kilátástalannak tűnnek a dolgok?

  • megállunk egy pillanatra, ránézünk arra miben is vagyunk
  • ​tisztázzuk valódi érzéseinket, és a fogalmat, amit magunkra húztunk (mit jelent számunkra a magány, az egyedüllét? Valóban azt amit elhittünk a szóról, vagy mást?)
  • mi mást érezhetek, ha ez nem magány?
  • megnézem, hogy milyen emberekkel veszem körbe magam, milyen a körülöttem lévő emberek élete? - ezek a kapcsolatok rombolnak vagy építenek engem?
  • megvizsgálom, hogy ezek a kapcsolatok mit mutatnak nekem, megnézem, hogy miért is "ragaszkodom" hozzájuk? (kíméletlenül őszintén)

Minél tisztább képet kapunk magunkról, az érzéseinkről, annál jobban tisztul a kép, tudunk fellélegezni, látjuk meg, hogy igaz-e amit érzünk, hogy miért akarjuk azt érezni amit érzünk, hogy miért választjuk azt amiben vagyunk. Kíméletlen önvizsgálat, önismerettel fogunk tudni tovább menni, ha magunkat gyógyítjuk, úgy gyógyul minden körülöttünk.

Ahogy gyógyulunk, úgy ismerjük fel az érzéseinket, kapunk tisztább képet önmagunkról, úgy értékelődnek át fogalmak, változnak meg érzések.

A kapcsolódás, a szerelem, a társ, akkor érkezik meg, ha készen állunk rá. Bármennyire sablon szövegnek is tűnik. Különböző élethelyzetekben, különbözőképpen reagálunk, ami a mi rezgésünket befolyásolja. Mindig a hozzánk megfelelő társ érkezik, akkor is ha azt mondom én ezt nem érdemeltem meg. Megérdemeltem, sőt, én választottam, én akartam, mert még volt vagy van mit tanulnom. A tükör akkor torz, ha a bennem lévő tükörkép torz.

A szerelem nem lesz sétagalopp és nem is az a feladata. A szerelem hatalmas tanítás, fejlődési lehetőség, olyan oldalunkat mutatja meg, amire más nem tudna rávilágítani, amit sehogy máshogy, senki mástól fel nem ismernénk.

Lutri az egész, mégis megéri beleugrani, tapasztalni minden olyan kapcsolatba, amiről azt érzem vonz, ami a hatása alá von. Amikor párt választunk, nem árt ránézni, hogy kinek választunk, ki szerint választunk, kinek akarunk megfelelni a választásainkkal...

Hosszú az út a nagy "IGAZI"-ig. Létezik olyan, hogy nagy igazi? A nagy igazi attól lesz, hogy én annak nevezem ki. Ha visszanézünk eddigi kapcsolatainkra, hányszor fordult elő, hogy azt hittük megtaláltunk az igazit?

Mi alapján választunk ? Mit teszünk amikor nem tudunk választani? Milyen érzéseink vannak amikor válaszút előtt állunk? Mennyi kaotikus érzés, mennyi ki nem mondott szó, mennyi gondolkodás, idegesség, stressz..... mennyi benne az öröm? Mennyi benne a boldog pillanat?

A boldog pillanatok akkor jönnek el, ha megtanulsz éretten, felnőttként, felelősségteljesen dönteni, választani.

A boldog pillanatok akkor jönnek el, amikor már nem kéred ki senki véleményét. Amikor már csak a saját érzéseidre figyelsz. Amikor már magadért választasz. Amikor meg tudod különböztetni a magad érzéseit mások ráderőszakolt érzéseitől. Amikor nem hagyod befolyásolni, amikor nem szaladsz megerősítésekért, amikor egyedül vagy a választásaiddal és azt mondod VÁLASZTOM. Ne félj szeretni. A te életed csak a te életed. Nem látszat boldogságra kell törekedni. Nem mások elvárásainak kell megfelelni. Magadra kell igent mondanod. Akkor is ha elfordulnak tőled, akkor is ha nem örülnek neki. Aki elfordul sosem volt ott. Viszont te mindig magaddal vagy. Ideje magaddal jóban lenned. Ideje magad annyira szeretni, hogy megadd magadnak a legjobb jót amit adhatsz. Akkor is, ha csak egy pillanat. Akkor is ha nem tudod meddig tart. A pillanat a tiéd. Az életed a tiéd. Sajátodként magadnak éled?

Higgy magadban annyira, hogy tudod mi a jó a számodra, akkor is ha lutri... Minden tapasztalat, minden érted van. Ha pedig érted van, miért vonnál meg magadtól olyat, ami ha csak pillanatokra is de felemel? Minél több tapasztalat, annál fejlettebb a lélek, annál jobban választ, annál magasabb minőségbe tud kerülni, ha figyel a tapasztalatokra. Tanulás, út, felismerés, megengedés,elengedés....

Veres Edit