Család - család?

A CSALÁD SZENT!

Hallottuk ezt már sokszor. Sokan ebben a szellemben is nevelkednek. Éppen ezért, abban növünk fel, hogy mások eldöntötték, szüleink, nagyszüleink, hogy hogyan kell viselkedni a családunkban, kit és miért kell tisztelnünk, kinek és miért kell megfelelnünk.

Természetesen ezek a megfelelések, elvárások jelen lehetnek minden kapcsolatunkban, hiszen gyerekkorunkból hozzuk, és a családban hatványozottan jelenik meg.

Mikor tudatosan kezdünk élni, kezdünk magunkra találni, kezdenénk kitörni a korlátainkból, kialakul a személyiségünk, néha már ellenkezünk, néha már nemet is tudunk mondani. MÁSOKNAK. A családban ez nem mindig működik.

A családban megélheted intenzíven, hogy nem vesznek komolyan, örök gyerekként kezelnek, és ki is alakul benned az a nézőpont, hogy meg kell felelnem, úgy kell tennem, ahogy elvárják. Mindig mindent úgy kell csinálnunk, ahogy a családban láttuk, tanultuk. Ezzel generációs mintákat viszünk tovább.

Egy idő után előfordul, hogy kényelmetlenné válik a család számunkra. Nem teres, tele lesz feszültséggel, minden családi összejövetel kínossá, terhessé válik, mert már tudjuk, hogy ha akarunk, ha nem, mennünk kell, jelen kell lennünk, szeretnünk kell mindenkit, esetleg már tudjuk, hogy ki mit fog nekünk mondani.

 Sokszor már igyekszünk felkészülni előre, már teljes haditervekkel, kész válaszokkal felfegyverkezve érkezünk a családi összejövetelekre, vagy egy családtaggal való találkozásra. Kívülről ismerjük mindenki hozzáállását, feszít itt, szorít ott, a hátunk közepére sem kívánjuk, de megyünk, mert vár a család.

Tisztelnünk kell, szeretnünk kell, le kell nyelni a gondolatainkat, az érzéseinket leplezni kell, sőt, széles mosollyal mosolyognunk kell, jópofát kell vágnunk, tapsolnunk kell.

- Mi van akkor, amikor mindez csak teher számunkra?

- Mi van akkor, ha megőrülsz a családodtól?

- Mennyire mersz kilógni a sorból?

- Mennyire vállalod akár a feketebárány szerepét?

Tudjuk, hogy a család hatalmas tanító, a legtöbbet a családtagjainktól tanuljuk, éppen ezért érezzük néha nehéznek a helyzetünket a családban.

- Mit mutatnak a családtagjaid neked?

- Mi az amit tanítani tudnak neked úgy, mint senki más?

Mondtad-e magadnak már azt, hogy nem tehetem ezt a testvéremmel, a szüleimmel, a rokonaimmal, mert hát a család az szent, és a családban szeretnünk kell egymást.

Vannak olyan szerencsés emberek, akiknek a családjukban minden rendben van. Ha van egyáltalán ilyen. És mit jelent az, hogy minden rendben van?

- Mennyi elköteleződésed, ígéreted van a családtagjaid felé, amik megállítják az életedet?

- Mit jelent NEKED a család fogalma?

- Hajlandó vagy-e a családodban is a saját életedet élni anélkül, hogy a többiek kivetítései, elvárásai ne állítsanak meg?

A CSALÁD KÖTELÉK, ami mindig is lesz. A család összeköt, bármi is lesz. A vér összeköt. A család tagjai vállalták, hogy egységközösséget alkotnak, hogy segítik egymást a fejlődésben. Vannak akik határtalan, túlzott szeretettel, vannak akik éppen azzal, hogy nem adnak szeretetet.

- Mennyivel lenne könnyebb az életed, ha nem misztifikálnád túl a család jelentését?

- Mennyi felesleges terhet vállaltál magadra a család nevében?

- A családodban is csak a saját életedet kell élned, mégpedig úgy, ahogy neked jó. Hajlandó vagy nem vinni magaddal tovább az anyád terheit, az apád terheit, testvéred terheit, az anyád elvárásait, az apád elvárásait, a testvéred elvárásait?

Sokszor az a baj, hogy a szeretetet a családokban fegyverként használják. A szeretet nevében, mert én szeretlek. Ezt kell tenned, mert én szeretlek, én jót akarok neked. Hiszen egy család vagyunk....

- Mi van akkor, ha akkor is egy család vagytok, ha nem engedsz az érzelmi zsarolásnak, az elvárásoknak?

- Mi van akkor, ha a vér sosem válik vízzé? Ha bármit mondanak, fenyegetnek, kitagadnak, akkor is a család része vagy, akár elismerik, akár nem.

- Mi van akkor, ha elég, ha te elismered, ha te tudod, és te csak szeretsz, és mindenki más rendezi a gondolatait, elvárásait veled szemben.

A családban is érvényes, hogy élni és élni hagyni. A szeretet itt is megmarad bármi történik is. Itt is érvényes, hogy a saját életedet kell élned. Itt is érvényes, hogy ha valami nem működik neked, akkor nem kell csinálnod. Itt is érvényes, hogy mindenkinek a saját nézőpontjából igaza van.

A család bármilyen is, egy család. Jelen van a családdinamika, a családi programok. Pontosan úgy és annyi, amennyire a fejlődésedhez szükséged van. Sose felejtsd el, hogy mindig a család része vagy, és mindenki a család része marad. Semmiféle kapcsolat megszakítás, kitagadás, vagy bármi más nem változtat ezen. A szereteted megmaradhat.

Minden család más és más. Vannak családok, akik kifelé játszanak, látszat családot alkotnak. Vannak családok, akik tényleg harmóniában élnek. Vannak akik szeretnek a családjukhoz tartozni és vannak akik úgy érzik jobb lenne másik családban.

Ki kell ábrándítsalak. Pont abban a családban vagy, ahol kell lenned. Magad miatt. Hogy emelkedj, hogy megtanulj jobban szeretni, elengedni, kiállni magadért, felvállalni dolgokat, vagy éppen azt, ami a feladatod. Kitől tanulhatnád meg a legjobban, ha nem a családtagjaidtól?

- Mennyire változna meg a kapcsolatod a családod tagjaival, ha csak szeretnél?

- Mi lenne, ha a családodban is alkalmaznád azt, hogy minden egy érdekes nézőpont?

Bárhogyan is, semmi sem az aminek látszik, és minden az aminek látszik. Igaz ez a családra is.

Veres Edit