Fàrasztó nap után 

2022.11.03

Előfordul, hogy elfàradok a nap végére. Talàlkoztam olyan emberekkel, akik kikerekedett szemekkel néznek, és teszik fel a kérdést, hogy: 


👉Miben tudtàl elfàradni? 


Ilyenkor csak pislogok, és van, hogy uralkodnom kell magamon, elszàmolni minimum 5-ig, hogy ne azonnal reagáljak. A szellemi munka kimerítő tud lenni, nem beszélve arról, hogy nem kis feladat. Személy szerint én egy ember munkàjàt sem ítélem meg, nem nézem le, nem minősítem. De amikor elfàradok, akkor elfàradok, és megérdemlem a pihenést. 

Van, hogy annyira fàradt vagyok, hogy csak nézek ki a fejemből. 

A munkàm miatt előfordul, hogy megragad egy történet, és nem tudok túllépni egy konzultàción. Hatàssal vannak ràm azoknak az embereknek a történetei akikkel dolgozom. Jàr az agyam, hogy még hogyan tudnék többet adni. Nem húzom magamra màs problémàjàt, azt megtanultam kezelni. Viszont energetikailag vissza kell tölteni magam. Ilyenkor olvasok, zenét hallgatok, és szükségem van 1-2 órànyi egyedüllétre, csendre. Csalàd mellett nem mindig kivitelezhető. Kell, hogy rendezzem a napi ingereket, feldolgozzam a hatàsukat. Nagyon boldog vagyok amikor elégedetten tàvozik az ügyfelem. Mégis felteszem magamnak azt a kérdést, hogy legközelebb hogyan adhatok többet? Ki értékelem a konzultàciót, a napomat. Aztàn hàlàt adok, hogy megint volt egy nap amikor tudtam segíteni valakinek. És megàllapítom, hogy elfàradtam. Ki kell magam pihenni. De ha vàlasztanom kell a segítés és a pihenés között, a segítést fogom vàlasztani addig amíg birom. 

Egy fàrasztó nap utàn hàlàt adok, hogy valakinek hozzàjàrulàs lehettem ahhoz, hogy jobban legyen, és felkészülök egy újabb napra lélekben és szellemileg is. Hiszen ezt vàllaltam, ezért jöttem. Mindenkinek köszönöm a bizalmat, és ha fàradok, a bizalomból merítek erőt. 

Veres Edit