Még mindig, de minek???

Előszeretettel idézem Einstein mondását az őrültségről, ami így szól: az az őrült, aki másra vágyik, de mindig ugyanazt csinálja. 

Munkám során nagyon sokszor tapasztalom, hogy azt mondják az emberek, hogy változást akarnak,  de a változásért nem tesznek semmit, vagy csak éppen annyit, hogy ne legyen kellemetlen, ne kelljen áldozatokat hozni, és ne kelljen kényelmetlen szituációkba keveredni. 

A legtöbb ember, akár elfogadja a tényt, akár nem, nem először jár itt a Földön. Megélt több életet, és minden egyes élettel lehetősége van a fejlődésre önmagáért. 

Ennyi bevezető után, maradjunk itt a jelenben, nézzük jelen életünket.
Van egy két dolog, amit érdemes rendbe tenni, mint például a karma fogalma. Megdőbbentő volt számomra egy konzultáció során olyan nézőpont, hogy valaki azért nem tesz semmit, és helyezi magát áldozat szerepbe, mert fél a karmától. A karma szót sokan félre értelmezik. A karma nem büntetés. A karma egy lehetőség, hogy meglásd mit tehetsz másként. Minden kiegyenlítődik, mert nincs más opció. Az egyensúlynak meg kell lennie. Amikor ez nincs, akkor elbillen a mérleg, és borul vele minden. Jön az instabil élethelyzet. A kiegyenlítés akkor történik meg, amikor a mérleg mind két oldalát megpakoljuk. Hogyan? Az mindenkinél egyéni. Ahol hiány van, ott pótolok. Túl sok a félelem? Megnézem mivel győzhetem le, és teszek érte. Kevés a szeretet? Megnézem hogyan adhatok, vagy fogadhatok be többet. És ezt minden érzéssel megteszem. A kérdés az, hogy mikor, merre billen a mérleg nyelve. 

Még mindig, de minek? Mit akarok ezzel kérdezni? Még mindig kínlódom, szenvedek, de minek?
Még mindig kevésnek tartom magam, de minek?

Mindenhol ahol az ember elégedetlen, ahol hiányt él meg, vagy éppen szenved, az a kérdés, hogy minek????

Amikor a mai világban rengeteg lehetőség van a változásra, a változtatásra, akkor minek szenvedni tovább? 

Meg kell érteni, hogy mindennek ára van. Egy élet számtalan lehetőséget tartogat mindenki számára aki nyitott a változásra. Sopánkodni, sírni, panaszkodni egy darabig működik, de minek?

Azt is hallottam már, hogy valaki megszokta a szenvedést, az élete része lett, és azért nem változtat, mert nem tudja mi lesz vele, ha már nem így lesz. Nem tudja mit kezdene magától, ha már nem így lenne. Nem tudja hogyan élhetne máshogy. Döbbenetes volt hallani, és hálás is voltam ezért a mondatért, mert engem arra inspirált, hogy megmutassam annak a személynek, aki ebben a meggyőződésben él, lehet máshogy. 

Mindenki szabad és boldog akar lenni, és sokan lemondanak erről, mert megszokták a szenvedést. Szomorú és megrázó, hogy vannak emberek, akik nem látnak kiutat. Pedig mindig van kiút. Még ha az elején ijesztő, sötét, göröngyös, akkor is van kiút. Van, hogy azon az úton kell elindulni, amin befelé indultál el. Ahol bementél, ott vissza is tudsz jön. Van, hogy van más út kifelé. Még ha nem is jelzik táblák, nincs mindig útjelzés, vagy elágazás elé érsz és döntened kell, akkor is menni kell.

Lehet, hogy itt és most erőtlennek,  gyengének érzed magad megtenni a szükséges lépéseket, mert egy beszűkült tudatállapotban vagy,  nem szabad elfelejtened, hogy a lelked tudja, hogy tudod, hiszen több élettel a hátad mögött mindenre képes vagy, csak meg kell látnod.

Önmagad elismerése, szeretete a cél, ami kell, hogy vezessen. Mióta az előző életes utaztatásokat csinálom, látom azt, hogy aki felismeri, rálát önmagára, felismeri a miérteket, az el tud indulni. 

Még mindig, de minek állítod meg magad a változásban? 
Nem csak egy ember vagy, aki szenvedések árán kell, hogy megélje a mindennapjait. Felismerve, megértve az életeidet erőre kaphatsz, mert megérted mit kellene tenned. Az, hogy itt és most mennyire mersz vagy akarsz beleállni, az már a nézőpontjaidtól, működésedtől és a hitrendszeredtől függ. 

Még mindig, de minek választod újra és újra ugyanazt, amikor választhatsz mást is?

Menj oda legközelebbi tükörhöz, és kérdezd meg magadtól, hogy én tényleg csak erre vagyok érdemes?
Nézd a tükörképed.... mit üzen neked? 

Élj a lehetőségekkel, hogy ne az legyen a kérdés, hogy még mindig, de minek, hanem az legyen a kérdés, hogy hogyan és mikor?

Mire vagy hajlandó azért, hogy jobb életed legyen? Nem szenvedni jöttél. Akkor sem, ha eddig azt érezted, hogy neked nem adatott meg más élet. Kérj és adatik. Kérj lehetőségeket. Vedd észre a lehetőségeket. Kérdezz, Kérj, fogadj be, és cselekedj.

Mi lehet az a lépés, amit itt és most megteszel a változásért?

Veres Edit