Nem kell mindent megosztani

Előfordult, hogy azt éreztem meg kell osztanom az érzéseimet, legyen az jó vagy rossz. Volt idő amikor meg is tettem. Túl sokat árultam el a terveimről, az érzéseimről. Amikor ezt megtettem, megállt a teremtésem. Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna. Akkor még nem értettem amit mondott a barátnőm, hogy az igazán lényeges dolgokról nem beszélünk másoknak. Nagyon egyszerű a magyarázat. Szétmegy az energia. Túl sokan avatkoznak bele kimondva, kimondatlanul. Amikor megszokod, hogy sok embert avatsz bele az életedbe, idő amíg átállsz arra, hogy nem érdemes. 

Megkérdezte tőlem sokszor, hogy most dicsekszel vagy panaszkodsz? Hogy kell ezt érteni? Dicsekedni akarsz, hogy mi történt, hogy elbírsz a helyzettel és ezt ismerjék el, vagy panaszkodni akarsz, hogy sajnáljanak?
Van, hogy észre sem veszed, úgy ahogy én sem vettem észre. Most már figyelek erre. Megismertem az energiák mozgását. Már tudom, hogy egy számomra fontos dologról nem beszélek. Azért, mert az másnak nem fontos. Nem is biztos, hogy valóban érdekli azt akinek mondom. Azzal, hogy "lepakolom" , beszélek róla, adhatok támadási felületet. Nem hiányzik senkinek az, hogy "csámcsogjanak" rajta. Biztos van olyan is, aki azonosul a problémáddal, és örül annak, hogy nincs egyedül.  Viszont valós megoldás nem születik attól, hogy csak beszélsz a fájdalmadról felületesen valakinek, aki nem tudja átérezni amiben vagy.  El kell jutni egy olyan szintre,hogy kezelni tudd a váratlan helyzeteket, a félelmeket, a fájdalmakat. Ez  önismerettel, önfejlesztéssel jár. Olyan emberrel kell beszélni, aki segíteni tud, és nem a drámádat támogatja. Nem jutsz előrébb attól, ha csak panaszkodsz, csak újra és újra generálod a trutyit. Valós változásért meg kell dolgozni. Nem fog egyik pillanatról a másikra menni. Idő, de ez önmagadba fektetett idő, ami mindent megér. Ha erre ráébredsz, megérted, akkor nem lesz késztetésed arra, hogy panaszkodj. Akkor már nem fogod érezni a kényszert, hogy elmondd mindenkinek, hogy mi történt veled. Ettől nem fognak jobban figyelni rád. Figyelemre vágysz, szeretetre, de elsősorban ezt neked kell megadnod magadnak. 
Amikor világgá akarod kürtölni, hogy mi történt veled, kérdezd meg magadtól, hogy most dicsekedni akarsz vagy panaszkodni?
Ha dicsekedni, nem biztos, hogy eléred a célod. Ha panaszkodni, annak nem sok értelme van, mert ha még megtámogatnak benne, akkor nehezebb kikeveredni belőle, mert csak sajnálatra méltó leszel, és nincs szükséged arra a negatív energiára.
Az igazán fontos dolgok az életünkben csak nekünk fontosak. Másnak nem azok. Ne nyírd ki a teremtésed azzal, hogy szétcsapod az energiákat. Lehet még ez annyira nem érthető a számodra, de meg fogod érteni, ha ránézel arra,hogy hányszor nyírtad ki, állítottad meg a teremtést, a megvalósulási folyamatot, esetleg egy gyógyulást, hogy sok embernek beszéltél a terveidről, vagy éppen meghosszabbítottad a szenvedésed azáltal, hogy benne tartottad magad az energiába a panaszkodással.

Veres Edit