Viharfelhők
Mindig azt mondom, ha elakadsz, kérj segítséget. Bármennyire hihetetlen, én is ezt teszem. Megvannak azok az emberek, akiktől én segítséget kérek, konzultációra jelentkezem hozzájuk.
Eleinte fura volt, hogy ha ennyi tálentum van a kezemben, ennyi mindent tanultam és tudok, miért kérek segítséget, miért nem oldom meg magam.
A válasz egyszerű, és el kellett ismernem magamnak is. Azért mert az ember nem lát rá úgy a saját problémáira, mint egy külső szemlélő. Szokták mondani, hogy több szem többet lát. Az egészben az a nagyszerű, hogy több szemnek több látásmódja is van, és mindegyik hasznos, ha a megfelelő emberekkel beszélünk, konzultálunk.
Már nem szégyellek segítséget kérni, és nem is érzem cikinek, hiszen én is emberből vagyok, elakadok, kell egy löket, egy megerősítés, egy visszaigazolás.
Volt, hogy sok pénzt fizettem ki, és semmi újat nem hallottam, csak azt amit tudok és amit tanítok, átadok másoknak. Volt, hogy felmerült bennem az a kérdés, hogy megérte-e? Aztán rájöttem, hogy számomra minden pénzt megér az is, ha csak egy új mondattal vagyok gazdagabb.
Lehet, hogy azt hiszed már hallottad, ezt tudom. De az az ember akihez segítségért fordulsz, más nyelvezetet használ, máshogy használja a szavakat, máshogy értelmez bizonyos dolgokat. És ez számomra minden pénzt megér, mert új nézőponthoz juttat engem, segít abban, hogy máshonnan nézzek rá egy elakadásra. Ráadásul amit én tanulok olyankor, az gazdagítja azt is, aki velem dolgozik, hiszen a látóköröm tágul, több oldalról tudok utána segítséget nyújtani.
A viharok mindig akkor jönnek, amikor eljött az idő a tisztánlátásra. Amikor ki kell söpörni mindent ami idejét múlta. Félhetünk a következményektől, és egyúttal fel is lélegezhetünk, hiszen kitisztul a levegő, tiszta lesz a kép.
Néha fájdalmas. Csak addig, amíg fel nem ismerjük, hogy tulajdonképpen a megkönnyebbülést, az új lehetőségeket hozza számunkra.
Nagyon sokan mókuskerékben élik az életüket, azt hiszik nincs más opció, pedig van. Mindig van. Lehet, hogy csak a megfelelő embert kell megtalálni hozzá, aki felnyitja a szemünket.
Én büszke vagyok rá, hogy kérek segítséget. Akkor is, ha éppen nagyon nehéz előteremteni egy konzultáció díját, vagy éppen lenne máshol is helye annak a pénznek. Én befektetésnek fogom fel önmagamba, nem kidobott pénznek. Ha kell lemondok dolgokról. Ha kell, megugrom a komfortzónámat. Nem azon sopánkodom, hogy mennyi pénz, hanem azt nézem, mennyivel leszek gazdagabb általa.
Neked is ezt ajánlom. Ahhoz, hogy a viharokat, az áldatlan állapotokat tudd kezelni, fektess be önmagadba a saját jól léted érdekében.
Veres Edit